A Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség temploma egy szerény külsejű, de gazdag történetű épület.

A Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség temploma egy szerény külsejű, de gazdag történetű épület. A Kassák Lajos utca csendes szakaszán 1938 óta áll egy különös, szürke épület: az angyalföldi evangélikus templom. Visszafogott megjelenése mögött azonban mozgalmas, sokszor hányattatott történelem rejlik. A megnyitást követő években folyamatosan szépült a belső tér, majd a második világháború súlyos károkat okozott az épületben. A háború utáni újjáépítés egyik különleges eredménye a templom harangja lett, amely ma is Budapest pesti oldalának legnagyobb evangélikus harangja.

A templom épülete

A templom külseje első pillantásra egyszerűnek tűnik: egyszínű szürkesége és letisztult klasszicista arányai nyugalmat árasztanak. A Kassák Lajos utcára néző homlokzat szögletes, kevés díszítéssel. Középen nyílik a bejárat, amelyhez tízfokú lépcsősor vezet; az ajtót két dísztelen oszlop fogja közre. A felirat a párkány alatt hirdeti Luther örök érvényű mondatát:

„Erős vár a mi Istenünk”

A bejárat felett félköríves ablak és ennek megfelelő íves falsüllyeszték látható, a homlokzatot pedig körablakos timpanon koronázza.

A templom jobb oldalán magasodik a négyzet alaprajzú harangtorony. Fölötte hengeres toldalék és kupola emelkedik, a csúcson kereszttel. A Taksony utca felől külön toronybejárat nyílik. A torony szintjein körablakok, füzérdíszek, zsalugáteres nyílások tagolják az egyszerű, de arányos építményt, lábánál pedig egy díszkút kapott helyet.

A templom bal oldalán boltíves oszlopsor határolja a templomkertet, amely mögött a parókia áll. Az oszlopsor nem csupán díszítőelem: összeköti a templomot a gyülekezeti házzal is.

Belül a templom egyhajós. A mennyezet keresztgerendái és a falakat tagoló boltíves bemélyedések barátságos, meleg hangulatot teremtenek. A fehér falak és vajszínű ívek egyszerűsége mellett a fő dísz az oltárkép, Raksányi Dezső alkotása, amely az emmauszi tanítványok történetét eleveníti meg.

A gyülekezet és a templom története

A kezdetek

Az angyalföldi evangélikus hitélet szervezése 1919-ben indult meg, amikor a fasori gyülekezetből Rimár Jenő hitoktató Angyalföldre érkezett. A hívek eleinte bérelt imatermekben gyűltek össze. 1923-ban azonban elég erőt éreztek magukban ahhoz, hogy megalapítsák az Angyalföldi Luther Szövetséget, és elindítsák a gyűjtést egy saját templomra.

A gazdasági világválság azonban komoly akadályt jelentett: volt olyan év, amikor mindössze 1000 pengő adomány gyűlt össze az áhított 160 000 helyett. A gyülekezet létszáma közben mégis növekedett, a vágy pedig egy igazi templom iránt egyre erősödött.

Az építkezés és a felszentelés

1937-re végül összegyűlt a szükséges pénz, és megkezdődhetett az építkezés Sándy Gyula tervei alapján, amelyek egy évvel korábban nyerték meg a tervpályázatot. A templom alapkövét 1300 hívő jelenlétében helyezték el 1937 júniusában.

A következő évben már az alagsorban tartották az istentiszteleteket, abroszokkal takarva be a még üres ablaknyílásokat. 1938. október 30-án Raffay Sándor püspök felszentelte az elkészült templomot, advent negyedik vasárnapján pedig a Láng család által adományozott harang is a helyére került.

Az első lelkész Rimár Jenő lett, akit 1941-ben neveztek ki.

Háborús évek – megpróbáltatások és újjáépítés

A templom hamarosan komoly próbatétellel szembesült. A második világháború alatt a közeli fegyver- és gyutacsgyár leégése, valamint a folyamatos bombázások miatt a templom és a lelkészlakás is súlyosan megrongálódott. Az alagsor óvóhellyé alakult, ahol a hívők a front közelsége ellenére is összegyűltek istentiszteletekre.

A templomot tíz légiakna-találat érte, a torony kupoláját átütötte egy bomba, a harang megrepedt, mégis megmaradt a közösség.

A háború után gyorsan megkezdődött a helyreállítás. 1948-ra elkészült az új, 721 kilogrammos harang, 1950-re kijavították a bejáratot és a hozzá tartozó oszlopot is.

Változó évtizedek

Az 1950–60-as években a gyülekezet fogyó létszámmal és nehézségekkel küzdött: beázások, betört ablakok, karbantartási gondok nehezítették a mindennapokat. Benczúr László lelkész idején azonban nagyobb felújítási hullám indult el: kifestették a templomot, megerősítették az ablakokat, használhatóvá tették a karzat alatti részt, és elkészült a hétregiszteres orgona is.

1986-ban a templom tetőzete is megújult, a rendszerváltás után pedig egy újabb különleges hangszer került a templomba: 2017-ben Gáncs Péter püspök szentelte fel az itt újjáépített, egykori budavári Peskó-orgonát.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Kmiki87, wikipedia