A Duna-parti városrész útja a pesti peremvidéktől a modern, pezsgő kulturális központig.

Újlipótváros – vagy ahogy a pesti szóhasználat tréfásan emlegeti: Lipócia – a Duna partján húzódó, különös hangulatú városrész. 1950 óta tartozik a XIII. kerülethez, miután a Margitszigettel együtt leválasztották Lipótvárosról. Nehéz elképzelni, de a 19. század elején itt még beépítetlen, Pest határát jelző puszta terület terült el. Aztán ahogy az ipar nagy lendületet vett, Újlipótváros is megtelt élettel.

A mai Vígszínháztól északra egykor a Suhajda-szegénytelep állt, Suhajda úr tulajdonában, aki munkásoknak alakított ki szerény lakásokat. Közben a Nagykörút környezetében elegáns bérházak kezdtek nőni, az ipari üzemek pedig lassan kiszorultak innen. Így alakult ki az a jellegzetes, ma is ismerős újlipótvárosi arculat.

Újlipótváros, Hegedűs Gyula utca 13. Forrás: wikimedia commons

1896-ban felépült a Vígszínház, a Váci úton pedig egymást követték a gép- és mezőgazdasági üzemek. Itt működött a Magyar Villamossági Rt. telepe, több malom, sőt a Pannónia utcai Gyapjúmosó gyár egészen az 1970-es évekig üzemelt. 1911-ben elkészültek a Palatinus-házak a Pozsonyi út nyugati oldalán, ám a nagy bérházépítési hullám csak az 1920-as évek végén indult be. A „Palatinus” név azért ragadt az épületekre, mert azok azon a területen állnak, amelyet a nádori család kapott a Margitszigetért cserébe.

Palatinus-házak. Forrás: wikimedia commons

A környéket hamar megtöltötték értelmiségiek: művészek, tudósok, tanárok, ügyvédek és orvosok – generációk nőttek fel itt. A Palatinus-házakkal párhuzamosan megépült a Népház is, amely egyszerre szolgált munkásszállóként, kulturális-közösségi térként és munkahelyként: műhelyeiben a munkanélkülieknek is biztosítottak lehetőségeket. Ráadásul a Népház könyvtára volt Budapest első közkönyvtára.

A két világháború közötti időszakban sok zsidó család költözött át ide Lipótvárosból. A második világháború idején több újlipótvárosi épület – főként a Szent István körút közelében – úgynevezett védett házzá vált, ahol külföldi követségek és konzulátusok oltalma alatt menedéket kaptak. E házak történetéhez kapcsolódik Raoul Wallenberg svéd diplomata, Giorgio Perlasca, a spanyol konzulnak álcázott olasz kereskedő, valamint Carl Lutz svájci konzul embermentő munkája.

Kilátás a Palatinus-házakra. Forrás: wikimedia commons

A városrész déli része ma is 5–6 emeletes bérházakkal teli, északabbra már lakótelepek húzódnak, de itt találjuk a Vígszínházat és a Szent István park zöldjét is. A kilencvenes évektől kezdve modern lakóparkok egészítették ki a városképet. Újlipótváros olyan hírességeket adott az országnak, mint Radnóti Miklós költő és Polgár Ernő író, szerkesztő, dramaturg és művelődéstörténész.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: wikimedia commons