Történelem, elegancia és művészet több mint egy évszázadon át.

A Vígszínház mára Budapest egyik ikonikus kulturális központja, három játszóhelyével – a monumentális Nagyszínpaddal, a meghitt Házi Színpaddal és az elegáns Pesti Színházzal – összesen több mint 1700 nézőt képes vendégül látni.

A színház története 1894-ben kezdődött, amikor megalakult a Vígszínház Rt., és először körvonalazódott egy új, modern, a város polgári közönségét megszólító teátrum gondolata. A lendület olyan erős volt, hogy maga az épület mindössze egyetlen év alatt, 1896-ra fel is épült, akkoriban még mocsaras területre.

A Vígszínház homlokzata ma is lenyűgöző: a hármas tömegalakítás, a magas színpadi traktus, a kupolás előcsarnok és a barokkos díszítés együttese ünnepélyes, már-már mesébe illő látványt nyújt. A gazdagon aranyozott előcsarnokból sugarasan kanyarodó lépcsők vezetnek a nézőtérre, a pihenőszintek pedig nem csupán megállásra, de társasági életre is szolgáltak, hiszen a színház mindig is a társadalmi ranglétrák finom megjelenítője volt.

A felvétel 1896 körül készült; fotó: Fortepan, wikipedia

A fényűző épület 1896. május 1-jén nyitotta meg kapuit. Első igazgatója, Ditrói Mór Kolozsvárról hozta magával társulatát, amely klasszikus és kortárs darabokat egyaránt játszott, és nagy sikerrel vitte színre a francia vígjátékokat is. 1897-ben a Vígszínház saját színésziskolát alapított, amely később az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájává nőtte ki magát.

Az első világháború utáni nehéz időkben a színház gazdasági helyzete megrendült. 1920-ban Faludi Gábor eladta az intézményt az amerikai Ben Blumenthalnak. Az igazgatói széket Roboz Imre foglalta el, művészeti igazgatónak pedig Jób Dánielt kérték fel – ez a korszak olyan színészóriásokat indított el, mint Tolnay Klári, Dajka Margit vagy Mezey Mária. 1935-ben pedig a Pesti Színház is megszületett, kamaraszínházként.

A Vígszínház nemcsak színészek otthona volt: olyan neves szerzők is kötődtek hozzá, mint Heltai Jenő, Bródy Sándor vagy Szép Ernő. Miközben más nagyszínházak a 21. századra elvesztették közönségük egy részét, a „Víg” premierjei továbbra is telt ház előtt zajlottak.

A 20. század viharai azonban itt is nyomot hagytak. Az 1939-es fajvédő törvények miatt Roboz Imre és Jób Dániel távozni kényszerült. A háború idején a színház pincéjében üldözött művészeket bújtattak, köztük a későbbi igazgatót, Várkonyi Zoltánt. 1945 januárjában bombatalálat érte az épületet, de már tavasszal megkezdődött a társulat újjászervezése.

Az épület a bombatámadás után. Forrás: Fortepan., CC BY-SA 3.0, wikipedia

1951 és 1961 között a teátrum a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, öt igazgatóval. 1961-től azonban visszatérhetett eredeti nevéhez, és ekkortól Várkonyi Zoltán állt a ház élén. 1967-ben megnyílt a Pesti Színház új épülete a Váci utcában, az eredeti Révay utcai helyszín után. A Vígszínház 1974-ben műemléki védettséget kapott.

A 90-es évek elején nagy szabású rekonstrukcióra került sor. A cél az volt, hogy visszaadják az épület múlt századfordulós eleganciáját: új páholyok születtek, helyére került a másfél tonnás, eredetihez hűen rekonstruált csillár, a tető vörösréz borítást kapott, amely díjat is nyert. A felújított Vígszínházat 1994-ben maga a köztársasági elnök nyitotta meg, 1995-ben pedig Házi Színpaddal bővült.

A Vígszínház éjszakai megvilágításban; fotó: Pasztilla aka Attila Terbócs, wikipedia

A 21. században is sok változás történt: 2009 és 2020 között Eszenyi Enikő irányította a társulatot, majd 2020-ban Rudolf Péter került a színház élére. Közben, 2013-ban napelemeket telepítettek az épület tetőszerkezetére, környezettudatosabbá téve a működést.

A Vígszínház ma is a Szent István körút újlipótvárosi oldalán áll, ahol több mint egy évszázada őrzi azt a különleges hangulatot, amely Budapest egyik legkedveltebb színházává tette.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Redmedve, wikipedia