A Rákos-patak kalandos útja a Gödöllői-dombság lankái között kezdődik, Szada határában. Innen indul el vékony, 1–3 méteres szalagként, hogy hosszú vándorlás után a Dunába torkolljon. Magyarország egyik leghosszabb bal parti mellékvízfolyója, amely utazása során városokat, kerületeket és évszázadokat köt össze.

Forrása után Gödöllőn a Fiók-Rákos-patakkal egyesül, majd Isaszeg és Pécel felé kanyarogva érkezik meg Budapest határához, a XVII. kerületbe, Rákoscsabára. Innen tovább csobog Rákosmentén át, majd a X., XIV. és XIII. kerületet érintve éri el útja végét: a Dagály fürdő északi csúcsa fölött ömlik a Dunába. Útja során több kisebb ér is segíti vizének gyarapodását.

A gödöllői Úrréti-tó a patak forrásvidékén. Gergely Dóra Viktória, CC BY-SA 4.0, wikipedia

Nevét a valaha benne élő, bőséggel előforduló rákokról kapta. Ma már ugyan nem találkozunk velük, de a patak élővilága újra gazdagodik. Középkori feljegyzések szerint a rákok főként a forrásvidékén tanyáztak. A patak első ismert írásos említése 1245-ből származik, „Racus” néven. Bél Mátyás evangélikus lelkész ugyan a szarmata „gyülekezés” szóra vezette volna vissza a nevét, de ez inkább egy érdekes, mintsem valószínű elmélet.

Rákos-patak a gödöllői Alsóparkban. Forrás: Christo, CC BY-SA 4.0, wikipedia

A Rákos-patak egykor igazi vízi világot teremtett maga körül: mocsarak és tavak sora húzódott mentén. A legnagyobb ezek közül a mai Rákosrendező vasútállomás helyén terpeszkedő Kerek-tó volt. Isaszeg, Pécel és Rákoscsaba között halastavak láncolata működött, amelyek vizet duzzasztottak a környék vízimalmai számára. A rákoknak ez kevéssé kedvezett, de halakban, például angolnában nem volt hiány.

Az első katonai felmérés (1782–1785) térképein a patak a Váci útnál két ágra vált: egyik a Köszörűs-árok felé kígyózott, a másik pedig a vizafogói gátnál, a mai Dagály helyén jutott a Dunába. A 19. század elején a Paschgall család üzemeltette az egyik legnagyobb vízimalmot a későbbi Paskál Strandfürdő közelében. A malom később elegáns étteremnek adott otthont, majd 1887-ben reszelőgyár működött benne.

A patak a Gvadányi utcánál. Forrás: Globetrotter19, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A patak fontos szerepet kapott Pest városának fejlődésében is: vízével táplálták a régi, kellemetlen szagú Városligeti-tavat, amely az 1896-os millenniumi ünnepségekre már rendezett, megkedvelt parkká vált.

A Rákos-patak évszázadokon át hű társ volt, néha túl heves. A hóolvadások és nyári áradások idején gyakran kilépett medréből. Az 1925-ben induló nagy szabályozási munkák során mélyebb, rendezett medret kapott, különösen Angyalföld környékén. A legnagyobb kihívást a Rákosrendező vasútállomás alatti átvezetés jelentette. A következő évtizedekben további mélyítések és betonburkolatok készültek, különösen az 1941-es jeges árvíz és az 1963-as nagy vízkár után. A hetvenes évek elejére már szinte teljes hosszán szilárd burkolatúvá vált. Ez azonban a patak élővilágának rovására ment, öntisztuló képessége és természetes karaktere jelentősen csökkent.

Részlet a burkolt szakaszból. Forrás: Vander, wikipedia

A környező városrészek nevei ma is őrzik a patak közelségét és a táj jellegét: Rákoshegy, Madárdomb, Felsőrákosi-rétek – mind-mind a vízfolyás történetére utalnak.

2015-ben rozsdás szennyezés vonult végig a patakon, amely vizsgálatot is maga után vont. Szerencsére 2021-ben pozitív fordulat történt: Zuglóban, a Mogyoródi és Egressy út között revitalizáció kezdődött, amelynek célja a természetes élővilág részleges újjáélesztése volt.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Patakrészlet. Derzsi Elekes Andor, CC BY-SA 4.0, wikipedia