A Rákos-patak története jól példázza, milyen rendkívüli regeneráló ereje lehet a természetnek, ha megfelelő teret és időt kap. A főváros peremkerületein kanyargó vízfolyás évtizedeken át a városi fejlődés vesztese volt: csatornázott, szennyezett, sokak szemében jelentéktelen élőhely. A 2000-es évekre azonban fordult a kocka. A patak lassú, de látványos újjászületése megkezdődött, amelyet elsőként Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes dokumentált nagy alapossággal. Munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a Rákos-patak nem csupán „él”, de meglepően gazdag és változatos közösségnek ad otthont.

A patak visszatérő lakói – halfajok sokszínűsége

A Rákos-patak halállományát hosszú ideig alulbecsülték, ám a közelmúlt kutatásai rácáfoltak erre. Míg korábban csak néhány elterjedt faj jelenlétét feltételezték, addig 2019-ben már 28, 2020-ban pedig 40 halfaj került regisztrálásra. Ez városi pataknál kiemelkedően magas szám, amely a vízminőség javulását, valamint a meder mentén zajló ökológiai rehabilitáció sikerét jelzi.

Bodorka. Forrás: Emőke Dénes, CC BY-SA 4.0, wikipedia

A mindennapok horgásza és természetjárója leggyakrabban az alábbi halfajokkal találkozhat a patak mentén:

• Bodorka (Rutilus rutilus) – a hazai vizek egyik legelterjedtebb halfaja, apró rajokban úszva keresi táplálékát.

• Dévérkeszeg (Abramis brama) – iszaposabb szakaszokat kedvel, lassú vízben érzi jól magát.

• Ponty (Cyprinus carpio) – a patak lassabb, mélyebb részein bukkan fel, ahol elegendő táplálékot talál.

• Ezüstkárász (Carassius gibelio) – szívós, alkalmazkodó faj, városi környezetben is gyakori.

• Amur (Ctenopharyngodon idella) – növényevő halfaj, gyakran telepítik hínárszabályozási céllal.

• Kínai razbóra (Pseudorasbora parva) – kisméretű, invazív faj, amely gyorsan terjed.

• Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) – jellegzetes bajuszszálairól és éjszakai aktivitásáról ismert.

• Naphal (Lepomis gibbosus) – élénk színű, agresszív viselkedésű halfaj, gyakran tűnik fel part menti növényzetnél.

• Fenékjáró küllő (Gobio gobio) – fokozottan védett faj, amely jelentős populációval van jelen a patakban.

• Réti csík (Misgurnus fossilis) és vágó csík (Cobitis elongatoides / Cobitis taenia) – iszapos aljzatú részek lakói, a vízminőség fontos indikátorai.

A kutatások szerint különösen nagy tömegben található meg a fenékjáró küllő és a vágó csík, ami azért is örömteli, mert ezek érzékenyebb, védett fajok. Ugyancsak gyakran kerül elő a sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus) és a szivárványos ökle (Rhodeus amarus), amelynek szaporodása kagylók jelenlétéhez kötődik, vagyis a patakban az apróbb élőlények is jelen vannak, amelyek nélkül a halfajok sem lennének képesek fennmaradni.

Szivárványos ökle. Forrás: George Chernilevsky, wikipedia

A patak nem csak halaknak ad otthont

A Rákos-patak nem csupán a halak birodalma. A vízparti növényzet és a kisebb holtágak kiváló táplálkozó- és pihenőhelyet biztosítanak számos más állatnak is:

• Récék – köztük tőkés récék és egyéb vadkacsafajok rendszeres vendégek, különösen a csendesebb szakaszokon.

• Békák – a mocsaras részeken nagy számban élnek különböző kétéltűek, amelyek a patak egészségének fontos megőrzői.

Legmeglepőbb új lakóként azonban az utóbbi években egy ikonikus emlős is megjelent a patakban: az eurázsiai hód. A Duna felől betelepülő hódok ma már időszakosan a Rákos-patak egyes részeit is használják. Megjelenésük azt jelzi, hogy a vízfolyás környezeti állapota – legalább bizonyos szakaszokon – elég jó ahhoz, hogy egy ilyen érzékeny faj is megtelepedjen.

Eurázsiai hód. Forrás: Per Harald Olsen, CC BY-SA 3.0, wikipedia

Egy városi patak újjászületése

A Rákos-patak élővilágának gazdagodása nem egyik napról a másikra történt. Szerepet játszott benne:

• a vízminőség folyamatos javulása,

• a patak menti zöldterületek bővülése,

• a mederrehabilitációk,

• a tudományos kutatások és természetvédelmi figyelem erősödése,

• és a fokozatosan csökkenő vadászat.

A patak ma már nem csak átfolyik Budapest peremén: aktív ökológiai folyosóként működik, amely kapcsolatot teremt a nagyobb vízterek – köztük a Duna – és a városi zöld­területek között.

Nem csak állatok, de növények is élnek a Rákos-patak közelében, például a vidrafű is. Forrás: Martin Zahnd, CC BY-SA 2.0, wikipedia

Mi vár még a Rákos-patakra?

A patak jövője nagyrészt attól függ, milyen irányt vesznek a városfejlesztési, vízgazdálkodási és természetvédelmi törekvések. A jelenlegi trendek biztatóak: egyre több szakaszt alakítanak természetközelibbé, visszatérőben vannak a vízi rovarok, az őshonos halak előretörnek az invazív fajok mellett, és a patak lassan, de biztosan visszanyeri ökológiai szerepét.

A Rákos-patak története azt bizonyítja, hogy még egy erősen urbanizált környezetben is képes újraéledni egy vízfolyás, ha lehetőséget kap. Érdemes tehát időnként megállni egy hídon vagy a partján, és figyelni: a víz alatt pezsgő élet zajlik, amely sokszor láthatatlan marad a rohanó városi hétköznapokban.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: wikipedia